Vannak, akik mindenáron fenn akarják tartani a magukról kialakult tökéletes, vagy majdnem tökéletes képet és közben nem veszik észre, hogy nem maguk miatt csinálják, hanem mások miatt. Ezt még akkor folytatják, amikor tudják, hogy ezt már mindenki látja. A probléma ezzel "csak" az, hogy elmúlik az életük boldogtalanul, külső elismeréseket hajszolva, fenntartva a külső mázat és hitegetve magunkat.
Néhány hete édesanyámék termékbemutatón vettek részt egy étteremben, amihez vásárlási kötelezettség nélküli "ingyenvacsora" is járt.
El is mentek, annak rendje és módja szerint, magukkal vitték az 5 éves lányomat is, aki türelmesen, illedelmesen végigülte az egészet, persze megfelelő mennyiségű, legextrémebb színű pónikkal fölszerelkezve. Sokan voltak, a hétköznapi átlagos forgalomhoz képest, az étterem telt házzal működött. Gondosan megkoreografált profi műsor, élő sütő-főző bemutatóval. Az eladandó tárgy, egy lábaskészlet volt, no, de nem a legismertebb, legdrágább, legörökéletűbb, de ugyanolyan jó és profi, harmadáron, azaz mindösszesen 180.000 Ft-ért.
Jómagam nem tudtam elmenni, de alaposan kifaggadtam a szülőket az értékesítési módszerről, arról, hogy hogyan érezték magukat, no meg arról, hogy hatása alá kerültek-e (erről majd a végén bővebbem), hisz értékesítőket képzek, tanácsot adok vállalkozásoknak, egyszóval nagyon érdekelt, hogy vajon működőképes modellel állok-e szemben, mit tudok ebből profitálni.
Szemmel láthatóan és füllel hallhatóan ez a módszer működőképes!
Magyarországon eleve hatásos és könnyen eladható az ingyenebéd, ingyenvacsora, ha még ez ajándékkal is meg van spékelve, akkor tuti 1000%-os a hatásfok. Az eladási módszer profi, hisz arra is hat, aki az ingyen ránotthúsra azt mondaná, hogy inkább otthon megcsinálja, és pöndölyben végignézi a fikuszpasszív bulvárműsort a már bejáratott foteljában. Aki elmegy, jelentkezik az ajándékot kap soktízezer forintos értékben (bár az ajándékok mellett úgy elmennénk egy diszkont áruházban akciózás mellett is, hogy csak akkor vennénk észre, ha véletlenül levernénk valamelyiket).
Először: Az ajándék, ennek elfogadása egyfajta elkötelezettséget is jelent, hisz, ha már megkaptam, akkor maradok is (kiéhezve, az ingyen rántotthúsra várva).
Másodjára: Az élő bemutató, ínycsiklandozó illatokkal. 20 perc alatt elkészül a 40 perces pite, húsok 1 perc alatt átsülnek, zöldségek 20 mp alatt megpárolódnak, mindez élőben, megkóstolható módon. Sok ember, tömegpszichózis, előnyök bemutatása, energia- és környezettudatossággal, tájmmenedzsmenttel megspékelve.
Harmadszor: Leendő vevőket, jelentkezőket vevőként bemutatni és megtapsoltatni.
Negyedszer: Nem kell egy összegben kifizetni, elég csak elköteleződni.
Ötödször: Végre az ingyen rántotthús - igaz - menza méretben.
A fenti történet ironikus bemutatása ellenére is azt mondom, hogy figyelemreméltó! Ez egy működő értékesítési technika, és semmivel nincs benne több manipuláció, mintha elmennénk egy hiperszupermarket ócsányteszkórába, ráadásul tanulhatunk, ehetünk és társaságban lehetünk, mindezt ingyen.
A Gábor azt mondja, illetve kérdezi, hogy számold ki, mennyibe kerül neked egy feliratkozó, érdeklődő és ha a leghatékonyabb módszert választod, akkor 500 Ft már nagyon baráti ár. (Remélem jól emlékszem!) Egy étteremben, előre lefikszált menzai ránotthús menü ennyiből szintén kijön, plusz ajándék, amit a szponzor áll. 50 emberből, 2-3 biztosan vásárol, ami egy este alatt 360-540 eFt forgalmat jelent. 20%-os, visszafogott profit mellett ez 72-108 eFt-ot jelent. 50 ember 500 Ft-os rántotthúsfogyasztása 25eFt-ba kerül, tehát egy este alatt 50-80eFt haszon marad.
Tudom, ez nem a Gábor által tanított és felvázolt volumen, de heti néhány órás munkával, egy bemutatóval a mai magyarországi átlagbért meg lehet keresni, és akkor még a hálózatépítésben rejlő további lehetőségeket nem is vettem számításba. Ha pedig az étterem népszerűsítését is belevesszük, akkor további járulékos haszon is van a "projektben".
hogy csak a kis volumen miatt nem foglakozott a Gábor ezzel a módszerrel, de kíváncsi lennék a vélemyényére, akár csak egy blogbejegyzés erejéig is!
Hozzászólások
Kedves Gábor, véleményem