Vannak, akik összekeverik az őszinteséget a meggondolatlansággal, pedig a kettő nem ugyanaz. Az őszinteség zászlaja mögé bújva feljogosítva érzik magukat arra, hogy másokat sárba tiprojanak, megalázzanak, megbántsanak.
Elsőszor is azt szeretném tisztázni, hogy ebben a bejegyzésben azokról az állásokrról írok, ahová több száz, vagy ezer a jelentkezők száma (értékesítés, hirdetésszervezés, asszisztens, adminisztráció, telemarketinges, ügyfélkapcsolattartó, etc..).
Amikor telemarketinges értékesítőket kerestünk, százszámra kaptam az önéletrajzokat és motivációs leveleket, hol e-mailben kultúrált formában, hol pedig kézzel írottan, 5 centis gem kapoccsal hozzátűzött fényképpel csatolva.
Az önéletajzra már sokféle sablon létezik, gyakorlatilag számtalan tanácsot kaphatunk az interneten. Ettől függetlenül kaptam olyan önéletrajzokat, hogy szerintem a legtöbb HR-es sírva menekült volna, ha meglátja. 5-6 oldalas word, mondatok kisbetűvel kezdve, 6 féle betűtípus, 8 féle szín, a rózsaszíntől kezdve a pirosig minden, szóval tuti a kukában kellett volna kikötnie. Lehet, hogy csak a kíváncsiság hajtott, de behívattam a jelöltet, ezt meg kell hallgatni. Be is jött a jelölt, és az interjún meg is győzött arról, hogy telefonos üzletkötőnek kiváló, látszott rajta, hogy ezt szereti csinálni, élvezi az értékesítést, élvezi azt, hogy sok ügyféllel beszélhet, egyszóval "átjött", hogy ő ezt a munkát nagyon akarja. Fel is vettük, és beigazolódott, hogy valóban jó üzletkötő, valóban érti ezt a szakmát, persze az ügyfeleknek csak - ellenőrzötten formázott - szabványlevelet küldhetett ki. :o)
Ahogyan említettem, az önéletrajzok többsége szabványosított és nagyon leszűkített információkat - jó esetben tényeket - tartalmaz és a jelentkező személyiségéről nagyon keveset árul csak el. Erre sokkal jobban alkalmas a motivációs levél, ami már kötetlenebb formájú, de nagyon fontos, hogy ez viszont ne legyen szabványszöveg, sokkal inkább legyen tényleg egyedi, arra a cégre, munkakörre szabott. A szabvány nálam nem működött, mert átérződött az íráson, hogy ezzel nem foglalkoztak.
Elsősorban hozzáértő, lojális, megbízható embereket. Megdöbbenve tapasztaltam azt, hogy mennyire nehéz ilyen emberket találni, pedig rengeteg volt a jelentkező. Az különösképpen furcsa volt, hogy néhány évvel korábban megtapasztaltam én is azt, hogy mit jelent állást keresni, folyamatosan interjúra járni, és elutasításokkal találkozni, már, ha egyáltalán visszajeleztek.
Sokkal kisebb az olyan embernek az esélye, aki úgy áll hozzá, hogy mindegy már, csak kapjak valami munkát, megcsinálok bármit, mert szükségem van a pénzre. Tisztában vagyok vele, hogy sajnos nagyon sokan vannak ilyen helyzetben, ettől függetlenül érdemes mégis szelektálni, és összeírni magunknak, hogy mi az a munka, amit tényleg szívesen csinálnánk, és abba az irányba keresgélni.
Egy vállalkozásnak - most itt a kkv-król beszélek - legtöbbször nyűg az emberfölvétel, mert pluszmunkát jelent, nincs kidolgozott folyamata az emberek fölvételére, sürgősen kell és lehetőleg olcsón ússzuk meg a hirdetést, toborzást. A beillesztési folyamatokról nem is beszélve, mert az még sokszor a nagyobb cégeknél sincs megfelelően kidoglozva, kontrollálva.
Tehát mit vár el az engem interjúztató ember? Azt, hogy az sugározzon belőlem, hogy én itt akarok dolgozni, én ezt a munkát szeretem és szeretném csinálni. A "mindegy, csak legyen munkám" érzés, sajnos ugyanúgy átmegy, és ezzel ugrik az állás. Ez azt jelenti a interjúztató számára, hogy nem ez a jelentkező álomállása, tehát, ha talál jobbat, akkor innen pattan tovább azonnal. Tudom, mert megtapasztaltam és csak nagyon kevés kivétellel találkoztam, volt olyan, aki a bejelentés napján mondta, hogy köszi, megyek tovább, jobbat kaptam. Ez pedig a cégnek nem jó, mert akkor újrakezdheti a keresést, az interjúztatást, a kiválasztást, a betanítást, az összes bejelentéssel, kijelentéssel kapcsolatos hercehurcát, jelentős időt, energiát és pénzt felemésztve ezzel.
a cégnek is megfelel a jelölt és a jelöltnek is megfelel a cég, mert különben nagy rizikót rejt az együttműködés és ez mindkét félnek a felelőssége. A jelöltnek is, aki adott esetben a szükség miatt elnyomja magában a "vágyait" és az interjúztatónak is, aki a cég kárára felveszi a jelentkezőt.
A motivációs levél pedig alkalmas arra, hogy jobban átadjuk az érzéseinket és egy kicsit többet megmutassunk magunkból, mint amit az önéletrajz.
